Blogok

"A bélyeggyüjtő hisztéria épp az utolsókat rúgta a hetvenes évek elején, amikor divatba jött az iskolai takarékbélyeg.

A nagy lakótelepek ma már elvesztették tekintélyüket, de az 1960-as évek szorongató lakáshelyzetében lakótelepi lakáshoz jutni szerencsének számított. A háború utáni társadalmi átrendeződés, városba áramlás miatt Szombathely lakóinak száma jelentősen megnőtt. Az új lakásigényeket - az egyébként is lakásgondokkal küzdő város - csak új területek beépítésével tudta biztosítani.

1967-ben készül fotónk. A középső házak helyén hamarosan felépül Gyöngyös, az átkos kapitalizmus mintájára létrejött áruház...

Tegnap megnéztem a Made in Hungaria c. filmet. Eleve úgy indultam neki, hogy nem fog tetszeni ugysem. Elkezdődött a film, és ahogy a Kármán Tódor megjelent, olyan hihetetlen erős érzelem öntött el.

Felvetődött a kérdés hogyan lehetne hanganyagot beküldeni a retronom.hu-ra. A legegyszerűbb válasz: az admin engedélyezze már az mp3 feltöltést. Mp3 feltöltésről sok szó esett már így csak tömören válaszolnék erre: nem igazán akarok a retronom.hu-ból warez oldalt.

Az '50-es évek végén tucatnyi elsőfilmes rendező tűnt fel Párizsban.

Astruc (Alexandre), Aubert (Claude Bernard), Camus (Marcel), Chabrol (Claude), Demy (Jacques), Franju (Georges), Godard (Jean-Luc), Kast (Pierre), Malle (Louis), Marker (Chris), Molinaro (Eduardo), Resnais (Alain), Rivette (Jacques), Truffaut (Francois), Vadim (Roger), Varda (Agnés). Valamennyien franciák, valamennyien kezdők a szónak abban az értelmében, hogy először rendeznek önállóan filmet. Többnyire fiatalok. Filmjeiket társadalombíráló realizmus, a hétköznapok világa jellemezte tartalmilag, formailag pedig újfajta rendezési és képszerkesztési mód,  új stílus. Elégedetlenek a maguk társadalmával; szinte brutális őszinteséggel bírálják; állásfoglalásuk azonban nem egységes a könyörtelenül feltárt valósággal szemben: bár mindannyian nemesen humanisták - politikai következtetéseik vagy nincsenek, vagy nem túl radikálisak.

Több mint 10 év a centrumban

Egy pár képet összeszedtem a Retronómról emlékül. 

Az ötvenes évek érdekes és tanulságos  korszakát adták a magyar filmtörténetnek. Az évtized első felében az ideológia diktált. A "termelési-film", a "szabotázs-film", az életrajzi film kivétel nélkül a termelési fegyelem fokozásának, a "belső ellenség" elleni harcnak, a "példakép"-adásnak a  szerepét töltötte be. Természetesen a "szocialista realizmus" stíluseszközeivel. Mivel a tehetséges alkotók még a "régi rendszerből" jöttek, ideológiai kontrolljukat  a szószerint elkészítendő és elfogadásra bemutatandó forgatókönyv sokszoros ellenőrzése (kihúzásokkal, módosításokkal)  jelentette.

Mesélő kép. Sokat elárul az akkori időszak, ma már spártainak mondható körülményeiről.Itt éppen egy frissen diplomázott fiatal párról szól.