Nyilvános távbeszélő ICCB-5


Forrás: 
kiki73
Nyilvános távbeszélő ICCB-5

Gyártó: TELEFONGYÁR (TERTA)
A kezdetben 1 Ft-os, később 2 Ft-os érmével működő pénzbedobós távbeszélő-készüléket helyi hívásokra használták. A szürke színű acél készülékház két független zárható egységből állt (készülék és persely). Az automata átváltó kar érintkezője a kézibeszélő felemelésekor mechanikusan késleltetve működött. Ha beszéd közben újabb pénzérmét dobtak be, a beszélgetési idő meghosszabbodott.

Nekem ez rettentő sok kétforintosomat elnyelt.
Persze visszább is lehet mennem.A régebbi készülékek
is elnyelték a tantuszaimat.
- Egy osztálytársam cérnát erősitett a kétforintosra,
igy annyit beszélt, amennyit akart.Nekem ez nem sikerült.-

Hmmm. Az utolsó olyan nyilvános telefonkészülék volt, amiről ingyen egyszerűen lehetett telefonálni. Elég volt a kézibeszélő-tartó karral megfelelő ütemben megszaggatni a vonalat, a "pulse" tárcsázás szabályai szerint, és pénz nélkül simán kapcsolt, igaz, csak egy időegységig működött a módszer...
Elvileg a későbbi sárga műanyag (MOM?) telefonnal is működött, de ott sokkal nehezebb volt eltalálni az ütemet, mert a kézibeszélővel kellett csapkodni a -talán mágneses- megszakító kapcsolót.

Ha én ezt akkor tudtam volna !

Hát.. elég nehéz volt letárcsázni a 19 000 számot, max egy 11 222, vagy 11 111-et lehetett, nekem a madzagos 5forintos jött be, az alább leirt technikával!

Vid képe

A cérnás módszerrel én ispróbálkoztam, de nem sikerült. A cérna elszakadt. Utána damillal próbáltam, azzal viszont beszorult az érme. Utána a 2 Ft-oson kis "vályatot" csináltam (pár kettes rá is ment), hogy a damiltól ne szoruljon be.  Nem tudom mi volt a baj, de ez a trükk csak egyetlen egyszer sikerült. Volt olyan osztálytársam, aki az akkoriban újdonságnak számító FerroBond pillanatragasztóval kente át a kettest, és úgy dobta be. Állítólag ez is működött, bár a pénzt nem kapta vissza, de egy ketessel órákig tudott -volna- beszélni. (Most az erkölcsi meg életmentő dolgokba ne menjünk bele, még gyerekek voltunk...)

A kilencvenes évek elején már 10 éve vártunk telefonra. Persze egyeseknek egy-két hónap alatt lett... ezért ugy döntöttem, ha elzarándokolok a telefonfülkéhez, nem vagyok hajlandó fizetni.

Az 5 forintost átfurtam, vékony erős cérnát kötöttem rá. Bedobtam, tárcsáztam. A vonalat pedig ugy lehetett akárhányúzszor megtartani, hogy a központ impulzus küldés közben a készülék számtárcsáját ütközésig le kellett huzni. Ekkor hiába jött az impulzus, nem szakadt meg a vonal. Tehát a menet az alábbi volt: madzagos pénz bedob, tárcsáz, pénz kihuz, számtárcsa ütközésig lehúz, egy rottyanó hang jelzi, hogy jött az impulzus, ami benyelné a pénzt, ekkor számtárcsa felenged, és lehet beszélni. Minden 3 percnél a számtárcsát ismételten le kellett huzni, igy órákig lehetett beszélni, csak figyelni kellett!! Sajnos a tárcsa ütközésig tekerésénél nem lehetett hallani semmit a hallgatóban, sebaj, pár másodperc. Nagyon jól működött ez a rendszer, kár, hogy csak helyi hivást lehetett bonyolitani

Most mondta be a TV, hogy épp ma 80 éve állitották fel az első
nyilvános utcai telefonfülkét.

leguan képe

1928. december 13-án a
Váci utca 6. számú ház előtt állították fel Budapest első
nyilvános telefonfülkéjét.

A Standard Villamossági Rt. által - Western Electric Co. licensz alapján - készített MK 55-ös készülékkel felszerelve. Teszek fel róla egy képet a gyűjteményemből. Üdv.: G.Zsolt

Az 1928-as évhez tettem fel képet róla. Üdv.: G.Zsolt