Május elsejei felvonulás

Na hát ez az a filing, amit egy fiatal már nem érthet meg. Annak idején GYÜLÖLTEM, ma azt mondom, milyen jópofa és vidám, tényleg vidám dolog volt. És minden ellenkező hireszteléssel szemben ÖNKÉNTES volt. Jó néven vették, de nem volt kötelez, retorzió sem volt a távolmaradókkak szemben. Még szerették is a kollégák, hát te nem jössz, miért nem jössz, tiszta buli mondták állandóan nekem, mert én sosem mentem.

Na akkor én is hozzászólok! Iskolás gyerekként szinte minden évben kimentünk felvonulni, mert szegény apám az 56 - os események miatt úgysem volt túl jó "káder". Ezért tehát inkább jobbnak látta , ha minden évben szépen végigsétálunk a Dózsa György úton (kis papírzászlócskákkal a kezünkben) legalább a munkahelyi pártvezetés felé letudta a dolgot. Mikor végigvonultunk, utána irány a városliget: virsli, nekünk a nővéremmel, anyámmal bambi, apámnak pedig egy korsó sör. Azután jóllakva irány az állatkert vagy a vidámpark. Emlékszem, mindenhol óriási tömeg volt, de nekünk gyerekeknek ez nem számított hanem inkább az "ünnepi" élmény. Tehát ez így zajlott éveken keresztül, míg apám beleunt az egészbe és nagy ívben "beintett". Dióhéjban ennyit tudtam felidézni a kép által felidézett emlékekből.