Radics Béla

Radics Béla , egy ember, ki legenda volt

Mivel mostanában kezdtem komolyabban ismerkedni munkásságával, már majdnem minden hivatalosan megszerezhető kiadvány megvan vele kapcsolatban, úgy gondoltam írok ide egy bejegyzést nem másról, mint a "magyar  Hendrixről", a mi gitárkirályunkról.

Mint néhányan már biztos ki is találták, bizony

Radics Béláról van szó. Az 1946. február 6-án született zenész igen sok formációban megfordult, kamaszként önállóan tanult gitározni 16 éves korában a Magyar Acélgyár Big Band-jében kezdte úgymond a zenekarosdit. '64-ben már a Sankó Group-ban játszott, egy évre rá jött az Atlantis majd a Pannónia, s innentől munkásságának ismertebb része, a bemutatkozó koncertjüket 10000-es közönségnek játszó Sakk-Matt mely '68 elejétől 1969. december 20-ig létezett  Béla akkoriban itthon nagyon is idegen show elemeket mutatott be itt, foggal gitározott és egyebek. Már maga a zenei stílus sem volt akkoriban magától értetődő, Jimi Hendrix, Cream, és egyéb akkor nyugaton divatos, húzós gitárzenék alkották a műsor gerincét, de természetesen íródtak saját számok is, bár nem túl sok. Ez után 1970 január 12-én alakította következő híres formációját a Tűzkereket a műsor nem sokat változott, bár a korábbi Sakk-Matt számokat itt már nem játszák. Majd következett Béla legjobb formációja a Taurus Ex-T 25-75-82 (mely számsor a dobos, Brunner Győző telefonszáma volt, hogy a közönség és a szervezők kapcsolatba léphessenek a zenekarral) ezen zenekar akkoriban kiérdemelte a II. Supergroup címet az LGT mellett.

Tagjai :

Radics Béla : szólógitár, ének

Som Lajos : basszusgitár, vokál

Brunner Győző : Dob

Balázs Ferencs : orgona, vokál

Radics itt írta saját szerzeményeinek legnagyobb részét , s ezzel a zenekarral készült el az a mindösszesen kettő darab kislemeznyi stúdió felvétel mely a gitárkirályt megörökítette. Bár a lemezgyár részéről igéretet  kaptak, hogy rögzíthetnek egy nagylemezt, abból nem lett semmi és így '73 tavaszán a zenekar feloszlott. Bélának ez hatalmas csalódás volt, nem sikerült befutnia, s az italhoz fordult. '73-ban Kisfaludy András a KEX volt dobosa elhívta az Alligátor együttesbe, mely a Hendrixek és Cream nóták mellett Taurus szerzeményeket játszott, mindössze 9 hónapig létezett az együttes, írnak még 6 számot, de aztán Radics folyamatos piálásának okán Kisfaludy feloszlatja a zenekart, s Radics itt kezdett el nagyon megindulni a lejtőn, pár évre visszavonult, '74-ben vendégszerepelt a Nevada együttesben, majd '75-ben újáalakította a Tűzkereket. '78-'79 volt az a fordulópont ahol - alkoholizmusa okán - kezdett meginogni a játékteljesítménye is, '80-ban már kifejezetten széteső mód játszott, '82-ben nem sokkal a halála előtt mint egy önértékelés képpen írt egy utolsó számot, mely a két  szám egyike aminek a szövege is az övé (a másik  Zöld Csillag, a többi Radics nóta szövegét többségében Horváth Attila írta). ennek a szövegét  utólagos engedelemmel kölcsönvettem a rockmuzeum oldaláról

Az lehet szabad (Radics Béla)

Mindenki elhagyott, senki nem keres már
Szomorú, de elfogyott utolsó cigarettám

De kezem a húrokon s bátran énekelek
S a képzelet madarát szállni felrepítem

Akire többé nem vár semmi sehol már
Az lehet szabad igazán

Mindenki elhagyott, senki nem keres már
Sóhajtok a szívem fáradt, öreg kutyám

De kezem a húrokat s halkan énekelek
S a boldogság madarát szállni felrepítem

Akire többé nem vár semmi sehol már
Az lehet szabad igazán

(szóló)

Mindenki elhagyott, senki nem keres már
Sóhajtok a szívem fáradt, öreg kutyám

De kezem a húrokon és bátran énekelek
S a képzelet madarát szállni felrepítem

Akire többé nem vár semmi sehol már
Az előtt minden ajtó nyitva áll

(1982 tavasza)

Mint érezhető a dalban is, Béla nagyon maga alatt van úgy érzi minenki elhagyta, s ez igaz is mert  végletekid elhatalmasodó alkoholizmusa miatt már csak nagyon kevesen maradtak meg mellette, mind a zenészpályán mind emberileg.

Sajnos a felvétel egy rossz minőségű kazettán maradt meg, s így mint olvasható is nem érthető pontosan a szöveg. Mindennek utána, gyakorlatilag teljes fizikai és szellemi roncsként 1982. október 18-án a Kapitány elment, s most Újpesten a Megyeri temető 50-es parcellájában nyugszik. Sokféleképpen lehet értékelni, tulajdonképpen mondhatjuk, önhibájából halt meg mert ugye ivott keményen, és ez igaz is lenne, de én személy szerint elfogult vagyok emlékével szemben, így én inkább azt tartom hogy Radics Béla (általa is szívesen használt kifejezéssel élve) a "zenei mészárszék" áldozata lett, tulajdonképpeni alkoholizmusához az vezetett, hogy nem ismerték el, nem lehetett lemezük, nem kaptak támogatást együtteseivel, s míg ő haláláig ugyanabban a szobakonyhás lakásban élt volt zenésztársai mind befutottak (Lásd : Póka Egon HBB, Som Lajos Piramis, Balázs Ferenc Korál, és így tovább) mivel ő nem volt hajlandó engedni elveiből, s ugyebár köztudott hogy a lemezgyár sem, így gitárkirályunk mindösszesen 36 évnyi földi pálya után bekerült az égi zenekarba. Szerencsére mára nem felejtették el, magyarországon zenészek közt egyedül neki van egész alakos szobra, egykori lakásának falán emléktábla díszeleg, örökségét folyamatosan adják ki, számait a mai napig játszák a zenekarok, Emléktársaság foglalkozik vele, s szerintem méltó módon ápolják emlékét.

Gondolataim a Kapitány sírján olvasható felirattal zárom :

"Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld.”