Ez milyen mozdony lehet?

Az lenne a kérdésem, hogy milyen típusú mozdony lehet a képen.

A képen tudtommal senkinek semmi köze a mozdonyhoz, csak a kép kedvéért álltak fel rá.

A kabin előtt álló katonasapkás a Nagyfater :-) Valamint a vonat előtt álló idős Úr, a vörös hajú Bahor bácsi, ennyit tudok a képen látható személlyekről, a többiekről sajnos semmit. A Bahor bácsi fiáról van egy történet, ő Nagyfater nagy haverja volt, majd leírom ide :-)

  Azon gondolkoztam...Na jó ez így túl nagyképű...Azon tűnődtem, hogy, hogyan is írjam le, mert, a történethez szorosan kötődik egy "előtörténet". Valamint az én leírásomban, ez fele olyan érdekes nincs, mint, ahogy ezt annak idején Nagyfaterom elmesélte. Pontosabban, ahogy az Öreg beszélte nekem :-)  A következő sorokban igyekszem minnél pontosabban visszaadni az ő szófordulatait, és történetmondási stílusát:

"Na kérlek, hogy ezt megértessem, egy előtörténettel kell kezdeni a sort. Az öreg Bahornak volt többek között az Antal néven emlegetett fia, az én nagy haverom a Bahor Antal.

Bahor Antal, fizimiskáját, kell előbb elbeszélnem, mert anélkül fenét nem ér az egész. Veres haja és nagyon sok szeplője volt,

az iskolában egy lány el is keserítette, derék Bahor havert. Régóta legyeskedett a leányzó körül, amikor a hölgyemény megunta derék cimborámat így kezdte a szót;--Drága Tónikám.

-Tessék?--Már úgy érezte haladt valamicskét. Nade halljunk szót, no;--Szóval, Drága Janikám, veled sok dolga volt az Istennek.--Miért?-kérdezte Bahor. --Hát sokat fáradhatott a Jóísten amíg így kipingálta az ábrázatodat. Erre Bahor rendkívül magábaroskadt, és nagy búbánatában otthon kuksolt, még a Faterjának is csak ímmel ámmal segített a boltban. Hanem most jön a lényeg, Ezt csak afféle előzetesnek beszéltem ide, hogy na, milyen is volt-"veressége". Volt a faluban egy vénasszony. Hmm olyan egy lelke volt, nem hagyott semmit a véletlenre még halála előtt jócskán megvette a koporsóját. Hát mit mondjak, biztosra ment. Hülye volt mert velünk is megcsináltathatta volna, de ő városba ment koporsóért, ha már megmurgelunk nem mindegy. Hát nem? Glánc-flánc hmm... Nade ezt a koporsót feltetette a padlásra. Csakhamar utánna meg az volt a legnagyobb baja, hogy a padláson, tehát felette van a koporsó, "felette lebeg a halál" úgy vélte a zsénysinyá. A hernyótalpas ördög cimbalmozzon a bordáin az ilyen vén bocskorszíjnak, ennyi volt a gondja, hej nem úgy mint nekem itt a történelem nagy sodrába' mi? Hmm. Hát amint hazamentem az iskolából szólt Anyám, hogy a koporsós asszony el akarja vitetni a koporsóját, mert rontásnak érzi, fene az ízlésit. Hehe, itt még tán csurran cseppen is valami, szóltam a Bahor gyereknek, hogy holnap indulunk a koporsós nőhöz, fene ül az iskolapadban, marhaságnak. Ment is minden rendben elhoztam a Fater kocsiját, amit ő maga csinált. Egy ló elé, és mentünk is a koporsós asszonyhoz, elhoztuk a koprsót, feltettük a kocsira, hová vigyük, én sosem voltam egy lidérces, afféle révedés nem érdekelt sosem, nálunk lehet. Jöttünk hazafelé, eleredt az eső, Tóni bebújt a koporsóba,azzal az indokkal, hogy ő nem akar elázni, felőlem bújjon, közben mert ki-ki a már munkából hazafelé jövő emberek sietősebbre fogták a lépést, az eső végett, felkéretszkedtek a kocsira. Fel is vettem őket. Kérdezték mit viszek, mondtam a koporsós nő koporsóját. 20 fillért adott koporsóörzésre.

Ezt nevették. Feleztünk Antallal. Ahogy ment a kocsi, elállt az eső, Bahor hallhatta, hogy már nem zörget a koporsódeszkán az eső így eltolta a fedelét. A jónép úgy meijedt, a négy égtáj felé ugrott le a kocsiról volt olyan is aki a lábát szegte. Ejj gyerek furcsa egy világ volt......