Színes felvételi anyagok


sznegcim16.jpg

Színes negatívanyagok

A három közül ez a rész a legrövidebb, mivel a filmek méretéről és a kazettákról a tudnivalók részletesen le vannak írva a fekete-fehér részben. Másrészt jómagam csak a '90-es években kezdtem el a színes fényképezést, így retro anyagaim sem nagyon vannak.

Az analóg fényképezésben két módszer szokásos: a felvételi anyag kidolgozása során kapott negatívról pozitív papírképet készítünk, vagy pedig fordítós eljárással az eredeti filmből készítünk diapozitívot, amit átnézéssel, jobbára kivetítve szemlélünk. Ez a fekete-fehér és színes technikára egyaránt igaz: mégis amíg a fekete-fehér diázás jobbára csak szakmai téren terjedt el, addig a színesnél ezt kedvelték jobban. Ennek egyik oka az, hogy a színes diapozitívok színvisszaadása, brillanciája nagy méretben kivetítve igazán látványos, másrészt 30-40 évvel ezelőtt a kedvezőbb anyagi vonzata sem volt elhanyagolható. A színes diázás szinte művészi fokra fejlesztett változata volt a diaporáma; node ezen dolgok elemzése sem tartozik szorosan ennek a blognak a témájába.

A színes fotográfia témakörénél egy új elméleti tudnivalót kell megismernünk, a fény színhőmérsékletét. Különböző hőmérsékletű testek fénysugárzása különböző, így egy bizonyos összetételű színes fénynek egy - fizikailag Kelvin fokban megadott - hőmérsékletet tudunk megfeleltetni. Nagyon leegyszerűsítve mondhatjuk azt is, hogy a fénynek, fényforrásnak a domináns színe kifejezhető egy hőmérséklettel. A színes fényképezésnél az első lépésben, a felvételnél akkor kapunk színhelyes képet, ha a film gyárilag meghatározott színhőmérséklete megegyezik a megvilágító fény színhőmérsékletével. Ennek biztosítására - inkább profi szinten - színhőmérséklet mérő műszerek és az objektív elé helyezhető konverziós szűrők szolgálnak. A napsugárzás a Nap hőmérsékletéből adódóan 5500 Kelvin fok, az izzólámpák 3200 Kelvin körüliek, így a színes felvételi anyagok napfény, műfény és univerzális változatban (4200 Kelvin körül) készülnek. (A napjainkban egyre  inkább elterjedt univerzális filmek sem a kevert fény alkalmazására valók!) A papirképeknél a nagyítás során alkalmazott szűrőkészlettel lehet a  színhelyességet biztosítani.

A színes felvételi anyagok készültek tekercs- és kisfilm méretben is, de amatőrök - néhány művészi babérokra pályázót kivéve - csak az utóbbit használták. Kis kitérő, mert igazi retronom téma: 127-es jelű, vagyis 4 cm széles színes filmet (Magyarországon) nem lehetett vásárolni. Idézet Kun Miklós: A színes fényképezés ábécéje c., 1967-es kiadású könyvből: "A 4x6,5 cm-es géptulajdonosoknak azt ajánljuk, hogy vásároljanak 6x9 cm-es színes filmet, s vágassák át szakemberrel a kívánt 4x6,5 cm-es méretre. Üres orsót és a 4x6,5 cm-es védőszalagot díjtalanul adnak a boltokban."
Mivel a Forte gyár 1969 körül jeletkezett a Fortecolor színes negatív filmmel, a kezdeti gyér igények ellátására folyamatosan kaphatók voltak az Agfa és a Kodak termékei. Az első illusztráción a nap- és műfénynél egyformán használható (universal) Agfacolor negatívfilm dobozát láthatjuk.
agfacolorkf21.jpg

Az Ofotért kínálatában jóval olcsóbban lehetett kapni a keletnémet ORWO filmeket, amelyek közül az Orwocolor NT 18-at és az Orwocolor NK 18-at ismertem (N=Negative - negatív,T=Tageslicht - napfény, K=Kunstlicht - műfény): ezeket a számnak megfelelően 18 DIN-esként kellett exponálni. A kicsit érzéketlenebb NC 16-os film 4200 kelvin színhőmérsékletre volt beállítva. A fotokémia fejlődésével, a maszkolásos technika bevezetésével az előbb említett filmtípusok kiszorultak a gyakorlatból, így 1970 után már csak az Orwocolor NC 17 Mask, nem sokkal később az NC 19 Mask típusjelű filmmel találkozunk a színes ORWO negatívok között; közülük az utóbbi kazettáját tudom bemutatni.
orwokaz44.jpg

A színes diázás területén szerintem a Kodak gyártmányok voltak az elterjedtebbek. Az alábbi kép az egyik legkedveltebb diafilm dobozáról készült: látható, hogy ez már az első részben leírt DX kivitelű volt.

kodakkf48.jpg

Természetesen a wolfeni Orwo is gyártott színes diafilmeket. Az alábbi kép a 16 és 18 DIN-es napfényfordítós ORWO film kazettáiról készült (U=Umkehr - fordítós, T=Tageslicht - napfény), a második a 18 DIN-es műfényfordítós dia anyag (UK 18) dobozát mutatja be.

owkazszin26.jpg

uk18kf20.jpg

Az Ofotért 1974-es árjegyzékében már szerepel a Forte gyár színes diafilmje is Fortechrom néven.

A felvételi anyagok áttekintését azzal zárnám, hogy azon fotósok, akiket még nem csábított el a digitális forradalom, fekete-fehér technikával jószerivel már csak saját laborban foglalkozhatnak, színes területen pedig a boltok polcain leginkább az alábbi távolkeleti produktummal találkoznak:
kfkaz42.jpg

Ízelítőül itt is felsorolok néhány 1971-es (1979-es) árat:
6x9-es tekercsfilmek:
Fortecolor negatív (hívással együtt)   24,- Ft   (63,- Ft)
Orwocolor NC 16      27,- Ft   (NC 19: 31,- Ft)
Orwochrom UT 18   27,- Ft   (31,- Ft)
Kazettás kisfilmek:
Fortecolor negatív (hívással együtt)   42,- Ft   (83,- Ft)
Fortechrom  (1979)   65,- Ft
Orwocolor NC 16      52,- Ft   (NC 19: 60,- Ft)
Orwochrom UT 18   60,- Ft   (65,- Ft)

Fekete-fehér felvételi anyagok
Fotopapirok

veroka képe

Remek összeállítás. Szeretném hozzátenni még az Agfa által gyártott Agfachrome Professional 50s nevű színes diafilmet, amit az Ofotért forhalmazott. Érdekessége, hogy kapható volt kisfilmes és 6x6-os formátumban is. Sok korabeli fotoművész használta rendkívül finom szemcsézettsége miatt, de az amatőrök között nem aratott sikert kicsi (50 ASA) érzékenysége miatt.