A retro értéke


NofreT képe

Köszönöm, ez nagyon érdekes cikk!

A régi képekben több volt az egyéniség, és nem is akarom ragozni a járulékos technikai tudnivalókat, a komponálási szempontokat. Hogy a japánok visszafordultak a régebbi technikához, az abból is fakadhat, hogy a magas technikával már bőven el vannak látva (azt nem akarom írni, hogy megcsömörlöttek, de van igazság benne.), nem érdekes számukra a "tökéletesség". Nem üresnek mondanám a mai képek nagy hányadát, hanem inkább azt, hogy nincs benne lélek. Vagy nagyon sokban nincs. De ennek ellenére erre is szükség van, és egy-egy kiemelt pillanatot a régi eszközökkel szinte lehetetlen lenne láthatóvá tenni.

Nofre

leguan képe

A dolog - mint minden - többértékű.

Egyrészt az új technikákkal is lehet nagyszerű képet csinálni.  Viszont, mivel nagyságrendekkel több ember tud nagyságrendekkel több képet rittyenteni, nyilván ebből több a gagyi, a selejt, az üresség.

Másrészt (talán ezt már leírtam) a kép nem az exponálógomb megnyomásával lesz kész. Az utólagos "laborálás" sok-sok mozzanata is kell hozzá. És ezt korábban kevesen tudták maguk csinálni, most viszont a digitális gépeknek és programoknak köszönhetően jóval többen.

Az egyik negatívum, a másik pozitívum.

A régi retro értékek visszajönnek. Megnézve a mostani divatot és a régit... nos nem sok különbséget veszek észre.

Ámbár nem is tudnak újat kitalálni a mostani szakemberek.